Euroatlantista fenevadak

Nagy háború készül. Véres háború.

A marxizmus megadta magát, akadt egy Gorbacsov, aki belülről szétzúzta a marxista államszervezetet és feltartotta a fehér zászlót. Ehhez kellett az a fontos előzmény, hogy a marxista vezetők is belássák: rendszerük nem működik.

Más a helyzet a jelenleg hattyúdalát élő liberalizmussal. Vezetői az emberi történelem csúcsának tekintik eszmerendszerüket, eddig is karddal és vérrel terjesztették azt. Nem fogják békésen feladni a harcot. Messianisztikus hittel vallják, hogy minden eszköz megengedett a „jó” érdekében.

A liberális elit háborúra készül, mert kezd kicsúszni a talaj alóluk. E háborús hisztériába szeretnének bevonni minél több országot. Ez a Magyarország ellen folyó hadjárat alapja is, a háborús uszítók érzik, hogy a jelenlegi magyar állami vezetés nem biztos partnerük a háborús előkészületekben.

A magyar ballib ellenzék azt hiszi, hogy a Magyarország elleni erősődő nyugati propaganda alapja az, hogy Orbánék egyes, a jogállamiság szempontjából megkérdőjelezhető lépéseket tettek. Ez abszolút naívitás! A háborús uszítókat nem érdekli egyetlen ország belső alkotmányos rendje vagy jogállamisága, őket egy dolog érdekli: az illető állam megbízhatósága a készülő háborúban, ezt „euroatlanti orientáció” kódnéven emlegetik. Orbán diktatúrát is bevezethetne, ha közben hű maradna az „euroatlanti orientációhoz”, egy szó sem hangzana el ez esetben ellene.

Tanuljunk a múltból, Horthy és Bárdossy keserves példájából, ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, melyek rombolást, halált, üldöztetést hoztak százezreknek. A háborúból bármi áron ki kell maradni.

Reménységünk az, hogy a nemzetközi hátterhatalom nem egységes. E hatalom egy jelentős része felismerte a liberális rend végét, s nem is akar semmit tenni a liberalizmus elkerülhetetlen vége megelőzése érdekében, már egy más rendben érdekelt. Ez az egyetlen ok, amiatt még nem dübörögnek a fegyverek.

Ha azonban a bombák hullani kezdenek, a feladatunk szabotálni belülről és kívülről az „euroatlantisták” hadjáratát. Legyen példaképünk a két Endre - ha baloldaliak vagyunk: Ságvári Endre, ha pedig jobboldaliak, akkor: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Itt nem számít ki milyen oldali, fel kell lépni együtt a háborús fenevadak veresége érdekében.